Furcsa ember vagyok én. De komolyan. Legalábbis annak tartom magam.
A mai fiatal lányok (azaz a tinik) inkább bulikba járnak, pasiznak, cigiznek, drogoznak vagy mittomén mit csinálnak (hm. a mai tinik 85% akkor is ilyen, nem inged nem veszed magadra, mert az lopás.hm) de én nem. Én inkább itthon ülök, gépezek (yeee~) vagy olvasok, merengek az életen, amit valljuk be, az ilyen emberek szoktak? Félek a haláltól. Komolyan. Nincs egy olyan hét hogy ne érezném azt, hogy én NEM AKAROM MEGHALNI, SE FELNŐNI, SE MEGÖREGEDNI. Félek. És nem tehetek semmit ellene. Egyszer megy a beletörődés, egyszer meg beleőrülök, mert nem tudom magam túltenni ezen. Gyenge lennék? Talán, esetleg? Igen. Az vagyok.
Szeretem a 20. századi zenét. Egyenesen odáig vagyok értük. Azok voltak az IGAZI ZENÉK. Az énekesek tudtak énekelni, a hangszeresek tudtak játszani, nem úgy mint a mai fiataloknak szóló gépzene. AZ NEM IS ZENE. Zaj. Semmi más. Szóval én szeretem őket, talán mert a szüleim is, és kicsi korom óta ezeket hallottam, ismerem őket, éneklek, és ez annyira fantasztikus érzés. Nem úgy mint az ilyen SP, FLUOR, akiket pár év múlva elfelejtenek. Ez ennyi :]
Sokat gondolkozok a dolgokon, és nem tesz jót. Meg fogok őrülni, és nem akarok. Aztán meg mindig azon gondolkozom, hogy más életet akarok. Nem azért mert rossz, nem azért mert bántanak. CSAK ÚGY. Szeretnék hinni abban, hogy az embernek nem csak egy élete van, de ezzel teljességgel lehetetlen, ha az ember meghal leáll az a szíve, az agya, és kész. Nem marad más csak földi porhüvely. Annyira... elszomorít. Kíváncsi vagyok, hogy mi van a halál után, de félek is tőle. Félek, hisz az ember attól retteg, amit nem ismer. így van ez a sötétséggel is nem? 

"Nem akarom lehunyni a szemem
Nem akarok álomba szenderülni
Mert hiányoznál Bébi
S nem akarok lemaradni semmiről sem"

Végre megjött az ihlet. A nyár a legalkalmasabb arra, hogy könyvet írjak, és remélem ezt tényleg sikerül megírni, mert nagyon tetszik. Ismertetném veletek az ötleteimet.~

Véralku
Vér által köttettet, vér által vétetett
Fut: 2011. Június 26.- amíg el nem készül
Kötetek: egy (előreláthatóan, de lehet változik)
Író: Hizu~
Téma: romantikus, misztikus




( tovább, ha érdekel... )

 Ma megvolt az évzáró. Királymi? Reggel alig bírtam felkelni. Pedig csak 7:50kör csörgött a telefon. Rögtön felhívott a volt osztálytársam, gondolom hogy menjünk együtt, de már a hócipőm tele van vele. Hagyjon már békén -.- Nem tud egyedül elvánszorogni abba a kicseszett iskolába? Azt hiszi le fogják tépni a fejét, vagy mi a bánat? -.- Szóval egyedül mentem. Az igazgatónő többet beszélt mint a volt igazgatóm, és az már nagy szó! Tök fölösleges dolgokról, amik szinte senkit sem érdekelnek. De azért az jó volt, mikor a kitűnőket kezdte el sorolni, Alex az lett *-* Olyan büszke voltam rá~x3 Aztán mikor mentünk az osztályba odamentem hozzá és kaptam egy jó nagy ölelést és.... úgy bedobogott a szívem, hogy azt hittem kiesik a helyéről. Ilyen még nem volt... aztán furcsa mód nem értettünk szót. Mármint úgy nem, hogy eddig tök nyugodtan tudtunk beszélni, de most mindenféle hülyeséget össze-vissza mondtuk és... furcsa... szerintem kissé zavarban volt, de én is ám.~ Az osztályokban megkaptuk a bizonyítványt 3,4.es átlag, hát... eddig csak jobb volt. Anyám természetesen ki volt akadva... apám is, mondtam nekik, hogy jövőre jó leszek, annyira hatotta meg őket....mint egy zsák szar. Nekik soha semmi nem jó... mondjuk már megszoktam.^^" De legalább vége ennek a borzalmas évnek. Ha tudnák, hogy azért voltam nagyon szar egész évben, mert az idegi állapotom instabil volt, akkor megértenék. De ők? Ilyet? Kábé soha nem mondom el nekik, hogy mi bánt, mert nem éreznek együtt velem... és akkor megkérdezi ma tőlem: én milyen anya vagyok? Most vágjam a képedbe, hogy szar mert a saját lányod nem mondhatja el neked, ha valami bántja? Nem... inkább azt feleltem, hogy hagyjon békén az ilyen kérdéseivel.
39 fok van, megsülök. Ez az egy, amiért utálom a nyarat... itt bent is meleg van. ja meg hogy anyagilag a nullán vagyok, de dolgozni nem fogok az tuti.~